AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

IV. KÖNYV

AZ EGYHÁZ MEGSZENTELŐ FELADATA

834. kán. - 1. §. A megszentelő! feladatot az egyház különösképpen a szent liturgia által teljesíti, melyet Jézus Krisztus papi feladata gyakorlásaként fogunk fel, és amelyben az emberek megszentelését érzékelhető jelek jelölik és valósítják meg a nekik megfelelő sajátos módon. A szent liturgiában Jézus Krisztus titokzatos teste, tudniillik a Fő és a tagok, Isten teljes értékű, nyilvános tiszteletét gyakorolja.

2. §. Akkor ilyen az istentisztelet, ha az egyház nevében, a törvényesen kijelölt személyek, az egyházi hatóság által jóváhagyott cselekményekkel végzik.

835. kán. - 1. §. A megszentelői feladatot elsősorban a püspökök gyakorolják, akik főpapok, Isten misztériumának kiemelkedő kezelői és a rájuk bízott egyházban az egész liturgikus élet irányítói, előmozdítói és őrei.

2. §. Ezt a feladatot gyakorolják a papok is, akik maguk is részesei Krisztus papságának, mint annak szolgálattevői, a püspök felügyelete alatt, és akiket az istentisztelet végzésére és a nép megszentelésére szentelnek fel.

3. §. A diakónusok az istentisztelet végzésében a jog előírásai szerint vesznek részt.

4. §. A megszentelő feladatban megvan a maguk része a többi krisztushívőknek is oly módon, hogy a maguk módján tevékenyen részt vesznek a liturgikus cselekményekben, különösen az eucharisztiában; sajátos módon vesznek részt ebben a feladatban a szülők azáltal, hogy keresztény szellemben élik a házasságot, és gyermekeik keresztény neveléséről gondoskodnak.

836. kán. - Mivel a keresztény istentisztelet, melyben a krisztushívők egyetemes papságukat gyakorolják, a hitből fakadó és arra épülő tevékenység, a szent szolgálatot teljesítő személyek serényen igyekezzenek, hogy a hitet felkeltsék és megvilágosítsák, különösen az igeszolgálat útján, hiszen a hit ebből születik és táplálkozik.

837. kán. - 1. §. A liturgikus cselekmények nem magáncselekmények, hanem maga az egyház ünnepli őket, amely „az egység szentsége”, vagyis a püspökök irányítása alatt egyesült és rendeződő szent nép; ezért a liturgikus cselekmények az egyház egész testére tartoznak, annak megnyilvánulásai, és arra vannak hatással; egyes tagjait pedig különbözőképpen érintik a rendek, a feladatok és a tényleges részvétel különbözőségének megfelelően.

2. §. A liturgikus cselekményeket, mivel természetüknél fogva közös ünnepléssel járnak, ahol lehetséges, a krisztushívők népes gyülekezetében és tevékeny részvételével végezzék.

838n. kán. - 1. §. A szent liturgia irányítása csakis az egyházi hatóságtól függ. Ez a hatóság az Apostoli Szentszék és - a jognak megfelelően - a megyéspüspök.

2. §. Az Apostoli Szentszék feladata az egész egyház szent liturgiájának szabályozása, a liturgikus könyvek kiadása és a püspöki konferencia által a jog szerint jóváhagyott alkalmazások felülvizsgálása, valamint a felügyelet arra, hogy a liturgikus előírásokat mindenütt híven megtartsák.

3. §. A püspöki konferenciákra tartozik, hogy a liturgikus könyvek élő nyelvi fordításait híven elkészítsék, a megszabott határok közt kellően alkalmazzák, jóváhagyják és a Szentszék megerősítése után illetékességi területük számára kiadják.

4. §. A rábízott egyházban a megyéspüspökre tartozik, hogy illetékességének határain belül mindenkire kötelező szabályokat adjon ki a liturgiával kapcsolatban.

839. kán. - 1. §. Az egyház más módokon is gyakorolja a megszentelő feladatot, akár imádságok útján, melyekben kéri Istent, hogy a krisztushívők megszentelődjenek az igazságban, akár a bűnbánat és a szeretet cselekedetei útján, melyek nagyban segítik Krisztus országának a lelkekben való meggyökerezését és megerősödését, és hozzájárulnak a világ üdvösségéhez.

2. §. A helyi ordináriusoknak legyen gondjuk arra, hogy a keresztény nép imádságai és vallásos, szent gyakorlatai teljesen megfeleljenek az egyház előírásainak.