AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

AZ ISTEN NÉPE 

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZ HIERARCHIKUS FELÉPÍTÉSE

II. SZAKASZ

A RÉSZEGYHÁZAK ÉS CSOPORTJAIK

(Kánon 368 – 572)

III. CÍM

V. FEJEZET (Kánon 511 - 514)

A PASZTORÁLIS TANÁCS

511. kán. - Ha a lelkipásztori körülmények indokolják, az egyes egyházmegyékben létesítsenek pasztorális tanácsot, melynek feladata, hogy a püspök felügyelete alatt vizsgálja és mérlegelje az egyházmegyében folyó lelkipásztori munkát érintő kérdéseket, és róluk gyakorlati következtetéseket terjesszen elő.

512. kán. - 1. §. A pasztorális tanács a katolikus egyházzal teljes közösségben lévő krisztushívőkből áll, akik lehetnek klerikusok vagy a megszentelt élet intézményeinek tagjai, főként pedig világiak; kijelölésük a megyéspüspök által meghatározott módon történik.

2. §. Azokat a krisztushívőket, akiket a pasztorális tanácsba küldenek, úgy válasszák ki, hogy teljességében és valóban tükrözzék Isten népének az illető egyházmegyét alkotó részét, az egyházmegye egyes vidékeinek, a társadalmi viszonyoknak és foglalkozásoknak, valamint az apostoli munkában való egyéni, illetve közösségi részvételnek a figyelembevételével.

3. §. A pasztorális tanácsba csak olyan krisztushívőket küldjenek, akik kitűnnek biztos hitükkel, jó erkölcsükkel és okosságukkal.

513. kán. - 1. §. A pasztorális tanácsot a püspök által adott szabályzat előírása szerinti időtartamra létesítsék.

2. §. Széküresedéskor a pasztorális tanács megszűnik.

514. kán. - 1. §. Egyedül a megyéspüspök joga, hogy a csupán tanácsadási joggal rendelkező pasztorális tanácsot az apostoli munka szükségleteinek megfelelően összehívja és rajta elnököljön; egyedül az ő joga az is, hogy a tanácsban tárgyaltakat közrebocsássa.

2. §. A tanácsot legalább évente egyszer össze kell hívni.