AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

AZ ISTEN NÉPE 

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZ HIERARCHIKUS FELÉPÍTÉSE

II. SZAKASZ

A RÉSZEGYHÁZAK ÉS CSOPORTJAIK

(Kánon 368 – 572)

III. CÍM

III. FEJEZET (Kánon 495 - 502)

A PAPI SZENÁTUS ÉS A TANÁCSOSOK TESTÜLETE

495. kán. - 1. §. Minden egyházmegyében legyen papi szenátus. Ez olyan papokból álló csoport, amely a papságot képviseli, és mintegy a püspök szenátusa. Feladata, hogy a püspököt a jog előírása szerint segítse az egyházmegye kormányzásában, Isten népe rábízott része lelkipásztori érdekének lehető legjobb szolgálatára.

2. §. Az apostoli vikariátusokban és prefektúrákban a vikárius vagy a prefektus alakítson legalább három misszionárius papból álló tanácsot, és kérje ki - akár csak levélben közölt - véleményüket a fontosabb ügyekben.

496. kán. - A papi szenátusnak legyen a megyéspüspöktől jóváhagyott saját szabályzata, a püspöki konferencia által kiadott szabályok figyelembevételével.

497. kán. - Ami a papi szenátus tagjainak kijelölését illeti:

1. körülbelül fele részüket maguk a papok választják szabadon, az itt következő kánonok és a szabályzat előírása szerint;

2. egyes papoknak, a szabályzat szerint, született tagoknak kell lenniük, vagyis a rájuk bízott hivatalnál fogva a szenátushoz kell tartozniuk;

3. a megyéspüspöknek jogában áll egyeseket szabadon kinevezni.

498. kán. - 1. §. A papi szenátus megválasztásában mind aktív, mint passzív választójoggal rendelkeznek:

1. az illető egyházmegyébe inkardinált összes világi papok;

2. az egyházmegyében tartózkodó és annak javára valamilyen hivatalt betöltő, de az egyházmegyébe nem inkardinált világi, illetve olyan papok, akik valamely szerzetes intézménynek vagy az apostoli élet valamely társaságának tagjai.

2. §. Ha a szabályzat előírja, ugyanilyen választójogot kaphatnak más papok is, akik az egyházmegyében lakóhellyel vagy pótlakóhellyel rendelkeznek.

499. kán. - A papi szenátus tagjai megválasztásának módját a szabályzatban meg kell határozni, mégpedig lehetőleg úgy, hogy az egyházmegye papsága főként a különböző munkakörök és az egyházmegye különféle vidékei figyelembevételével képviselve legyen.

500. kán. - 1. §. A papi szenátus összehívása, a rajta való elnöklés, a tárgyalásra kerülő kérdések meghatározása, illetve a tagoktól javasolt kérdések elfogadása a megyéspüspök feladata.

2. §. A papi szenátusnak csak tanácsadói joga van; a fontosabb ügyekben a megyéspüspök kérje ki a szenátus véleményét; hozzájárulására azonban csak a jogban kifejezetten megjelölt esetekben van szüksége.

3. §. A papi szenátus sohasem járhat el érvényesen a megyéspüspök nélkül. A megyéspüspök az egyedül illetékes arra is, hogy a 2. §. szerint hozott döntéseket nyilvánosságra hozza.

501. kán. - 1. §. A papi szenátus tagjait a szabályzatban meghatározott időre kell kinevezni, mégpedig úgy, hogy az egész szenátus vagy annak egy része öt éven belül megújításra kerüljön.

2. §. Széküresedés idején a papi szenátus megszűnik, és feladatát a tanácsosok testülete látja el; hivatalának birtokbavétele után egy éven belül a püspöknek újra létre kell hoznia a papi szenátust.

3. §. Ha a papi szenátus az egyházmegye érdekében rábízott feladatot nem teljesíti, vagy feladatával súlyosan visszaél, a megyéspüspök a metropolita megkérdezésével, vagy ha magáról a metropolitai székről van szó, a legrégebben püspökké kinevezett szuffragáneus püspök megkérdezésével feloszlathatja azt, de egy éven belül újra létre kell hoznia.

502. kán. - 1. §. A papi szenátus tagjai közül a megyéspüspök szabadon nevezi ki azt a hatnál nem kevesebb, de tizenkettőnél nem több papot, akik a tanácsosok testületét alkotják ötéves időtartamra. E testület feladatait a jog határozza meg. Az öt év elteltével feladatainak gyakorlását mindaddig folytathatja, amíg új testületet nem alakítanak.

2. §. A tanácsosi testület élén a megyéspüspök áll, a szék akadályoztatása vagy üresedése idején pedig az, aki a püspököt ideiglenesen helyettesíti, vagy ha ilyet még nem neveztek ki, a tanácsosi testületnek az a tagja, akit a legrégebben szenteltek pappá.

3. §. A püspöki konferencia elrendelheti, hogy a tanácsosi testület feladatait a székeskáptalanra bízzák.

4. §. Az apostoli vikariátusban és prefektúrában a tanácsosi testület feladatait a 495. kán. 2. §-ában említett missziós tanács látja el, hacsak a jog másként nem rendelkezik.