AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

AZ ISTEN NÉPE 

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZ HIERARCHIKUS FELÉPÍTÉSE

II. SZAKASZ

A RÉSZEGYHÁZAK ÉS CSOPORTJAIK

(Kánon 368 – 572)

I. CÍM

A RÉSZEGYHÁZAK ÉS A BENNÜK LÉVŐ HATÓSÁG

(Kánon 368 – 430)

II. FEJEZET (Kánon 375 - 380)

 A PÜSPÖKÖK

2. CIKKELY

 A MEGYÉSPÜSPÖKÖK

381. kán. - 1. §. A rábízott egyházmegyében a megyéspüspököt megilleti mindaz a rendes, saját és közvetlen hatalom, ami lelkipásztori feladatának gyakorlásához szükséges, kivéve azokban az ügyekben, amelyeket a jog vagy a pápa határozata a legfőbb vagy más egyházi hatóságnak tart fenn.

2. §. Akik a híveknek a 368. kán.-ban említett más közösségei élén állnak, a jogban a megyéspüspökkel egyenlő elbírálás alá esnek, hacsak a dolog természetéből vagy a jog előírásából ennek ellenkezője nem nyilvánvaló.

382. kán. - 1. §. A kinevezett püspök a rábízott hivatal gyakorlásába nem folyhat bele, amíg az egyházmegyét kánonilag birtokba nem vette; gyakorolhatja azonban azokat a hivatalokat, melyeket abban az egyházmegyében kinevezésekor már birtokolt, fenntartva a 409. kán. 2. §-ának előírását.

2. §. Hacsak törvényes akadály vissza nem tartja, akit megyéspüspökké neveztek ki, ha még nincs püspökké szentelve, az apostoli levél megkapásától számított négy hónapon belül, ha már fel van szentelve, két hónapon belül kánonilag birtokba kell hogy vegye egyházmegyéjét.

3. §. A püspök az egyházmegyét akkor veszi kánonilag birtokba, amikor magában az egyházmegyében személyesen vagy képviselő útján az apostoli levelet a tanácsosok testületének bemutatja az egyházmegyei irodaigazgató jelenlétében, aki az ügyről iratot készít, vagy újonnan alapított egyházmegyékben akkor, amikor a székesegyházban jelen lévő klérussal és néppel közölteti az említett levelet; erről a jelenlévők közül a legidősebb pap iratot készít.

4. §. Igen ajánlatos, hogy a kánoni birtokbavétel liturgikus cselekmény keretében történjék a székesegyházban, a klérus és a nép jelenlétében.

383. kán. - 1. §. Pásztori feladatának gyakorlása során a megyéspüspök gondoskodjék minden rábízott krisztushívőről, bármilyen korú, helyzetű, nemzetiségű legyen is, akár a területen lakjék az illető, akár csak ideiglenesen tartózkodjék ott. Apostoli lélekkel figyeljen azokra is, akik életkörülményeik miatt a rendes lelkipásztori gondozásban nem részesülhetnek eléggé, valamint azokra, akik felhagytak a vallás gyakorlásával.

2. §. Ha vannak egyházmegyéjében más rítusú hívek, ezek lelki szükségleteiről akár olyan rítusú papok vagy plébániák, akár püspöki helynök útján gondoskodjék.

3. §. A katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő testvérekkel szemben viseltessék emberséggel és szeretettel, és támogassa az ökumenizmust úgy, ahogyan az egyház értelmezi.

4. §. A nem keresztényeket tekintse úgy, hogy rá vannak bízva az Úrban, hogy számukra is felragyogjon annak a Krisztusnak a szeretete, akinek a püspök mindenki számára tanúja kell hogy legyen.

384. kán. - A megyéspüspök különös gondoskodásával kísérje a papokat, hallgassa meg őket mint segítőtársait és tanácsadóit, védelmezze jogaikat és gondoskodjék arról, hogy állapotukhoz tartozó kötelezettségeiket kellőképpen teljesítsék, s álljanak rendelkezésükre azok az eszközök és intézmények, melyekre lelki és szellemi életük fejlesztéséhez szükségük van; törődjön azzal is, hogy tisztes ellátásukról és társadalombiztosításukról a jog szerint gondoskodás történjék.

385. kán. - A megyéspüspök a lehető legjobban támogassa a különböző szolgálatokra és a megszentelt életre szóló hivatásokat, s különös gondja legyen a papi és missziós hivatásokra.

386. kán. - 1. §. A megyéspüspök köteles gyakori személyes prédikációval előadni és megvilágítani a híveknek azokat a hitigazságokat, amelyeket hinni és erkölcsi életükben alkalmazni kell; legyen gondja arra is, hogy a kánonoknak az ige szolgálatáról, főként a szentbeszédről és a hitoktatásról szóló előírásait gondosan megtartsák, hogy így mindenkinek átadják az egész keresztény tanítást.

2. §. A legalkalmasabbnak látszó eszközökkel, határozottan védelmezze a hittel elfogadandó hittartalom teljességét és egységét, de ismerje el az igazságok további kutatásának megfelelő szabadságát.

387. kán. - A megyéspüspök, mivel tudatában kell lennie, hogy köteles szeretetben, alázatosságban és életének egyszerűségében példát adni a szentségre, minden módon igyekezzék előmozdítani a krisztushívők életszentségét, kinek-kinek a saját hivatása szerint, és mivel különösen ő Isten misztériumainak kezelője, állandóan törekedjék arra, hogy a gondjára bízott krisztushívők a szentségek kiszolgáltatása által növekedjenek a kegyelemben, s megismerjék és éljék a húsvéti misztériumot.

388. kán. - 1. §. A megyéspüspök egyházmegyéjének birtokbavétele után minden vasárnap és az illető vidéken kötelező ünnepen misét tartozik felajánlani a rábízott népért.

2. §. A püspöknek az 1. §-ban említett napokon a népért személyesen kell bemutatnia és felajánlania a misét; ha azonban a mise bemutatásában törvényesen akadályozva van, ezeken a napokon más által vagy más napokon személyesen ajánlja fel a szentmisét.

3. §. Az a püspök, akire saját egyházmegyéjén kívül, akár kormányzás címén is, más egyházmegyéket is bíztak, ennek a kötelezettségének eleget tesz, ha egyetlen misét ajánl fel az egész rábízott népért.

4. §. Az a püspök, aki az 1-3. §-ban említett kötelezettségének nem tett eleget, mielőbb ajánljon fel a rábízott népért annyi misét, amennyit elmulasztott.

389. kán. - Gyakran vezesse a székesegyházban vagy egyházmegyéje más templomában a legszentebb eucharisztia ünneplését, különösen a parancsolt ünnepeken és más nagy ünnepeken.

390. kán. - A megyéspüspök egész egyházmegyéjében végezhet főpapi szertartásokat; egyházmegyéjén kívül azonban csakis a helyi ordinárius kifejezett vagy legalább ésszerűen vélelmezett beleegyezésével.

391. kán. - 1. §. A megyéspüspök feladata, hogy a rábízott részegyházat a jog előírásai szerint törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalommal kormányozza.

2. §. A törvényhozó hatalmat maga a püspök gyakorolja; a végrehajtó hatalmat vagy személyesen vagy általános vagy püspöki helynökök útján gyakorolja a jog előírásai szerint; a bírói hatalmat vagy személyesen, vagy a bírósági helynök és a bírók útján gyakorolja a jog előírásai szerint.

392. kán. - 1. §. Mivel az egyetemes egyház egységét védenie kell, a püspök köteles az egész egyház közös fegyelmét előmozdítani, és ezért az összes egyházi törvények megtartását sürgetni.

2. §. Ügyeljen, nehogy az egyházi fegyelembe visszaélések férkőzzenek, különösen az ige szolgálatát, a szentségek és a szentelmények kiszolgáltatását, Isten és a szentek kultikus tiszteletét, valamint a vagyonkezelést illetően.

393. kán. - Az egyházmegyét minden jogügyletében a megyéspüspök képviseli.

394. kán. - 1. §. Egyházmegyéjében a megyéspüspök mozdítsa elő az apostoli munka különféle módszereit, s gondja legyen arra is, hogy az egész egyházmegyében vagy annak egyes kerületeiben folyó összes apostoli tevékenységeket, sajátos jellegük megtartásával, a saját irányítása alatt összehangolja.

2. §. Sürgesse azt is, hogy a hívők teljesítsék az apostoli tevékenység gyakorlásában helyzetüknek és alkalmasságuknak megfelelően rájuk háruló feladatokat. és buzdítsa őket, hogy a különféle apostoli tevékenységekben a hely és a kor szükségletei szerint vegyenek részt és támogassák azokat.

395. kán. - 1. §. A megyéspüspököt, még ha koadjutora vagy segédpüspöke van is, kötelezi az egyházmegyében való személyes helybenlakás törvénye.

2. §. Olyan ad limina látogatáson, zsinaton, püspöki szinóduson, püspöki konferencián, melyen részt kell vennie, vagy más törvényesen rábízott feladaton kívül, az egyházmegyétől csak méltányos okból és egy - akár folyamatos, akár megszakított - hónapnál nem tovább lehet távol, feltéve, hogy biztosítva van, hogy egyházmegyéjét távolléte miatt semmi kár nem éri.

3. §. Ne legyen távol egyházmegyéjétől karácsonykor, nagyhéten és húsvétkor, pünkösdkor és úrnapján, hacsak nem súlyos és sürgős okból.

4. §. Ha a püspök több mint hat hónapig törvénytelenül távol volt egyházmegyéjétől, a metropolita értesítse távollétéről az Apostoli Szentszéket; ha pedig a metropolitáról van szó, a legrégebben kinevezett szuffragáneus püspök tegye meg ezt.

396. kán. - 1. §. A püspök köteles az egyházmegyét évente részben vagy egészben meglátogatni úgy, hogy legalább ötévenként az egész egyházmegyét személyesen, vagy ha törvényesen akadályozva van, a koadjutor, a segédpüspök, az általános vagy püspöki helynök vagy más pap útján végiglátogassa.

2. §. A püspöknek joga van a látogatáshoz társul és segítőül azokat a klerikusokat kiválasztani, akiket akar; el van vetve minden ellentétes kiváltság és szokás.

397. kán. - 1. §. A püspök rendes látogatása azokra a személyekre, katolikus intézményekre, szent dolgokra és helyekre terjed ki, melyek az egyházmegye területén vannak.

2. §. A pápai jogú szerzetes intézmények tagjait és házait a püspök csak a jogban említett esetekben látogathatja.

398. kán. - A püspök igyekezzék a lelkipásztori látogatást kellő gondossággal végezni, ügyeljen, nehogy felesleges költségekkel bárki számára is nehézséget okozzon, vagy terhes legyen.

399. kán. - 1. §. A megyéspüspök köteles ötévenként jelentést beterjeszteni a pápának a rábízott egyházmegye állapotáról, az Apostoli Szentszék által meghatározott formában és időben.

2. §. Ha a jelentés beterjesztésére meghatározott év egészen vagy részben az egyházmegye általa való kormányzásának kezdetétől számított első két évbe esik, a püspök ezúttal tartózkodhat a jelentés összeállításától és beterjesztésétől.

400. kán. - 1. §. A megyéspüspök abban az évben, amikor jelentését a pápának be kell terjesztenie, hacsak az Apostoli Szentszék másként nem rendelkezik, utazzék Rómába megadni a tiszteletet Szent Péter és Pál apostol sírjának, és jelenjék meg a római pápa előtt.

2. §. Ennek a kötelességének a püspök személyesen tegyen eleget, hacsak ebben törvényes akadály meg nem gátolja; ebben az esetben a kötelességnek koadjutora vagy segédpüspöke útján tegyen eleget, ha rendelkezik ilyennel, vagy olyan egyházmegyéjéhez tartozó alkalmas pap útján, aki az egyházmegyében is lakik.

3. §. Az apostoli vikárius ennek a kötelességének Rómában élő képviselője útján is eleget tehet; az apostoli prefektusra ez a kötelezettség nem vonatkozik.

401. kán. - 1. §. Az a megyéspüspök, aki betöltötte hetvenötödik életévét, szíveskedjék benyújtani hivataláról való lemondását a pápának, aki az összes körülmények figyelembevételével fogja meghozni döntését.

2. §. Az a megyéspüspök, aki betegség vagy más súlyos ok miatt már kevésbé alkalmas hivatalának betöltésére, nyomatékosan fel van kérve, hogy nyújtsa be hivataláról való lemondását.

402. kán. - 1. §. Az a püspök, akinek hivataláról való lemondását elfogadták, mint kiérdemesült megtartja egyházmegyéjének címét, és ha óhajtja, lakását is megtarthatja abban az egyházmegyében, hacsak egyes esetekben különleges körülmények miatt az Apostoli Szentszék másként nem rendelkezik.

2. §. A püspöki konferenciának legyen gondja arra, hogy a lemondó püspök megfelelő és méltó ellátása biztosítva legyen, mégpedig annak az elsődleges kötelezettségnek a szem előtt tartásával, mely azt az egyházmegyét terheli, amelynek javára szolgálatát teljesítette.