AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

AZ ISTEN NÉPE 

I. RÉSZ

A KRISZTUSHÍVŐK

V. CÍM

A KRISZTUSHÍVŐK TÁRSULÁSAI

(Kánon 298 – 329)

III. FEJEZET (Kánon 321 - 326)

A KRISZTUSHÍVŐK MAGÁNTÁRSULÁSAI

321. kán. - A magántársulásokat a krisztushívők a szabályzatok előírásai szerint vezetik és irányítják.

322. kán. - 1. §. A krisztushívők magántársulása jogi személyiséget nyerhet a 312. kán.-ban említett illetékes egyházi hatóság formális határozata által.

2. §. A krisztushívőknek csakis olyan magántársulása szerezhet jogi személyiséget, melynek szabályzatát a 312. kán. 1. §-ában említett egyházi hatóság jóváhagyta; a szabályzat jóváhagyása azonban nem változtatja meg a társulás magánjellegét.

323. kán. - 1. §. Noha a krisztushívők magántársulásai a 321. kán. szerint autonómiával rendelkeznek, alá vannak vetve az egyházi hatóság felügyeletének a 305. kán. szerint, továbbá ugyanaz a hatóság kormányzatot is gyakorol felettük.

2. §. Az egyházi hatóságra tartozik az is, hogy a magántársulások autonómiájának tiszteletben tartásával felügyeljen és gondoskodjék arról, hogy az erők szét ne forgácsolódjanak, és a társulások apostoli tevékenysége a közjóra irányuljon.

324. kán. - 1. §. A krisztushívők magántársulása szabályzata szerint szabadon jelöli ki magának a vezetőt és a tisztségviselőket.

2. §. Ha a krisztushívők magántársulása lelki tanácsadót kíván, szabadon választhat az egyházmegyében szolgálatukat törvényesen gyakorló papok közül; a kiválasztott papnak azonban szüksége van a helyi ordináriustól kapott megerősítésre.

325. kán. - 1. §. A krisztushívők magántársulása a szabályzat szerint szabadon kezeli az általa birtokolt javakat, fenntartva az illetékes egyházi hatóság felügyeleti jogát abban a tekintetben, hogy a javakat a társulás céljaira fordítsák.

2. §. Ugyancsak alá van rendelve a helyi ordinárius fennhatóságának az 1301. kán. szerint azoknak a javaknak a kezelését és felhasználását illetően, amelyeket kegyes célból adományoztak neki, vagy hagytak rá.

326. kán. - 1. §. A krisztushívők magántársulása a szabályzat szerint szűnik meg; megszüntetheti az illetékes hatóság is, ha ténykedése az egyházi tanításnak vagy fegyelemnek súlyos kárára van, vagy botrányt jelent a hívők számára.

2. §. A megszűnt társulás javainak rendeltetését a szabályzat szerint kell meghatározni, a szerzett jogoknak és az adományozók szándékának tiszteletben tartásával.