AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

AZ ISTEN NÉPE 

I. RÉSZ

A KRISZTUSHÍVŐK

V. CÍM

A KRISZTUSHÍVŐK TÁRSULÁSAI

(Kánon 298 – 329)

I. FEJEZET (Cann. 298 - 311)

KÖZÖS SZABÁLYOK

298. kán. - 1. §. Az egyházban vannak olyan, a megszentelt élet intézményeitől és az apostoli élet társaságaitól különböző társulások, amelyekben a krisztushívők, akár klerikusok, akár világiak, akár klerikusok és világiak együtt közös tevékenységgel igyekeznek a tökéletesebb életre vagy a nyilvános istentisztelet, illetve a keresztény tanítás előmozdítására vagy más apostoli tevékenységre, tudniillik az evangélium hirdetésére, a vallásosság vagy a segítő szeretet gyakorlására és a világi élet keresztény szellemmel való átitatására.

2. §. A krisztushívők elsősorban azokhoz a társulásokhoz csatlakozzanak, amelyeket az illetékes egyházi hatóság létesített, dicséretben részesített vagy ajánlott.

299. kán. - 1. §. A krisztushívőknek joga van arra, hogy egymás közti magánjellegű megállapodással társulásokat hozzanak létre a 298. kán. 1. §-ában megjelölt célok megvalósítására, a 301. kán. 1. §-a előírásának tiszteletben tartásával.

2. §. Az ilyen társulásokat, még ha az egyházi hatóság dicséretben részesíti vagy ajánlja is őket, magántársulásoknak nevezzük.

3. §. Az egyházban a krisztushívőknek csak az a magántársulása van elismerve, melynek szabályzatát az illetékes hatóság felülvizsgálta.

300. kán. - Egy társulás csak akkor vegye fel a „katolikus” nevet, ha ehhez az illetékes hatóság beleegyezését adta, a 312. kán. szerint.

301. kán. - 1. §. Csak az illetékes egyházi hatóság alapíthatja meg a krisztushívők olyan társulásait, melyek a keresztény tanításnak az egyház nevében való átadását vagy a nyilvános istentisztelet előmozdítását tűzik ki célul, vagy más olyan célokra törekszenek, melyek megvalósítása természeténél fogva az illető egyházi hatóságnak van fenntartva.

2. §. Ha az illetékes egyházi hatóság jónak látja, a krisztushívők más társulásait is létrehozhatja olyan egyéb lelki célok közvetlen vagy közvetett szolgálatára, melyek megvalósításáról magánkezdeményezésből még nem gondoskodtak kellőképpen.

3. §. A krisztushívőknek azokat a társulásait, melyeket az illetékes egyházi hatóság alapít, hivatalos társulásoknak nevezzük.

302. kán. - Krisztushívők klerikusi társulásainak azokat nevezzük, amelyek klerikusok vezetése alatt állnak, a szent rend gyakorlását vállalják, és az illetékes hatóság ilyennek ismeri el őket.

303. kán. - Azokat a társulásokat, amelyeknek tagjai a világban valamely szerzetesi intézmény szellemében, ugyanennek az intézménynek a felsőbb irányítása alatt apostoli életet élnek, és a keresztény tökéletességre törekszenek, harmadrendeknek nevezzük, vagy más megfelelő névvel illetjük.

304. kán. - 1. §. A krisztushívők minden társulásának, legyen az akár hivatalos, akár magánjellegű, és bármilyen címet vagy nevet viseljen is, legyen szabályzata, mely meghatározza a társulás célját, vagyis közösségi feladatát, székhelyét, vezetését, a benne való részvétel feltételeit, továbbá a kor és a hely szükségleteinek vagy javának figyelembevételével, működési elveit is.

2. §. Válasszanak maguknak olyan címet vagy nevet, mely a kor és a hely szokásainak megfelel, főként pedig kifejezi kitűzött céljukat.

305. kán. - 1. §. A krisztushívők minden társulása alá van vetve az illetékes egyházi hatóság felügyeletének. E hatóság feladata, hogy gondoskodjék velük kapcsolatban a hit és az erkölcs épségének megőrzéséről, s felügyeljen, nehogy az egyházi fegyelem terén visszaélések forduljanak elő; ezért kötelessége és joga, hogy a jog és a szabályzat szerint meg is látogassa őket; alá vannak rendelve e hatóság vezetésének is az itt következő kánonok előírásai szerint.

2. §. A Szentszék felügyeletének mindenfajta társulás alá van vetve; a helyi ordinárius felügyeletének az egyházmegyei társulások, de az egyéb társulások is az illető egyházmegyében folytatott működésük vonatkozásában.

306. kán. - Ahhoz, hogy valaki élvezhesse a társulás jogait és kiváltságait, valamint azokat a búcsúkat és más lelki kegyeket, melyeket az illető társulás kapott, szükséges és elégséges, hogy a jog előírásai és a társulás saját szabályzata szerint oda érvényesen felvegyék, és törvényesen ne bocsássák el.

307. kán. - 1. §. A tagok felvétele a jog és az egyes társulások szabályzata szerint történjék.

2. §. Ugyanaz a személy több társulásnak is tagja lehet.

3. §. A szerzetes intézmények tagjai társulásokba saját joguk előírása szerint, elöljárójuk beleegyezésével léphetnek be.

308. kán. - Akit szabályosan felvettek, azt csakis megfelelő okból bocsássák el a társulásból a jog és a szabályzat szerint.

309. kán. - A szabályosan megalakított társulásoknak joga van a jognak és a szabályzatnak megfelelően arra, hogy magára a társulásra vonatkozó külön szabályokat adjanak ki, összejöveteleket tartsanak, vezetőket, tisztségviselőket, szolgálattevőket és vagyonkezelőket jelöljenek ki.

310. kán. - Az a magántársulás, amely nem vált jogi személlyé, mint olyan nem lehet kötelezettségek és jogok alanya; a benne társult krisztushívők azonban közösen vállalhatnak kötelezettségeket és tulajdonostársi vagy birtokostársi minőségben jogokat és javakat szerezhetnek, illetve birtokolhatnak: ezeket a jogaikat és kötelezettségeiket megbízott, vagyis képviselő útján gyakorolhatják.

311. kán. - A megszentelt élet intézményeinek azok a tagjai, akik az intézményükkel valamiképpen egyesített társulások élén állnak, vagy melléjük vannak beosztva, gondoskodjanak arról, hogy ezek a társulások az egyházmegyében folyó apostoli tevékenységet segítsék, s a helyi ordinárius irányítása alatt működjenek együtt különösen azokkal a társulásokkal, melyek célja az apostoli tevékenység gyakorlása az illető egyházmegyében.