AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

AZ ISTEN NÉPE 

I. RÉSZ

A KRISZTUSHÍVŐK

IV. CÍM

A SZEMÉLYI PRELATÚRÁK

(Kánon 294 – 297)

294. kán. - A papok megfelelő elosztásának elősegítésére vagy különös lelkipásztori, illetve missziós feladatok ellátására bizonyos területeken vagy bizonyos társadalmi csoportok körében az Apostoli Szentszék az érdekelt püspöki konferenciák meghallgatásával személyi prelatúrákat alapíthat, melyek világi papokból és diakónusokból állnak.

295. kán. - 1. §. A személyi prelatúrának, amely a klerikusok inkardinálására felhatalmazott pápai jogú klerikusi hivatalos társulásokhoz hasonló elbírálás alá esik, az Apostoli Szentszéktől jóváhagyott vagy kiadott szabályzata van. Élén a prelátus áll mint ordináriusi felhatalmazásokkal rendelkező elöljáró; ennek joga, hogy országos vagy nemzetközi szemináriumot alapítson és a növendékeket inkardinálja, valamint a prelatúra szolgálatának címére felszentelje vagy felszenteltesse.

2. §. Mint ordináriusi felhatalmazásokkal rendelkező elöljárónak, a prelátusnak kell gondoskodnia azoknak a lelki képzéséről és tisztes megélhetéséről, akiket az említett címen felszentelt vagy felszenteltetett.

296. kán. - A 107. kán. előírásainak megtartásával világiak a prelatúrával megkötött megállapodások által szentelhetik magukat a személyi prelatúra apostoli munkájának; a szabályzatban kellőképpen meg kell határozni ennek a szerves együttműködésnek a módját, valamint a vele járó főbb kötelezettségeket és jogokat.

297. kán. - Ugyancsak határozza meg a szabályzat a személyi prelatúrának azokhoz a helyi ordináriusokhoz való viszonyát, akiknek részegyházában a prelatúra a maga lelkipásztori vagy missziós tevékenységét a megyéspüspök előzetes hozzájárulásával gyakorolja vagy gyakorolni kívánja.