 |
AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV
II. KÖNYV
AZ ISTEN NÉPE
I. RÉSZ
A KRISZTUSHÍVŐK
III. CÍM
A SZENT SZOLGÁLATOT TELJESÍTŐK, VAGYIS A KLERIKUSOK
(Kánon 232 – 293)
IV. FEJEZET (Kánon 290 - 293)
A KLERIKUSI ÁLLAPOT ELVESZTÉSE
290. kán. - Az érvényesen kapott felszentelés sohasem válik érvénytelenné. A klerikus mégis elveszíti a klerikusi állapotot:
1. a felszentelés érvénytelenségét megállapító bírói ítélettel vagy közigazgatási határozattal;
2. az elbocsátást tartalmazó törvényesen kiszabott büntetéssel;
3. az Apostoli Szentszék leiratával; ezt a leiratot az Apostoli Szentszék diakónusoknak csak súlyos okból, papoknak csak nagyon súlyos okból adja meg.
291. kán. - A 290. kán. 1. sz.-ban említett eset kivételével a klerikusi állapot elvesztése nem vonja maga után a nőtlenség kötelezettsége alóli felmentést is; ezt csakis a római pápa adhatja meg.
292. kán. - Az a klerikus, aki a jog szerint elveszti a klerikusi állapotot, ezzel együtt elveszti a klerikusi állapottal járó jogokat is, és nem vonatkoznak rá a klerikusok kötelezettségei sem, a 291. kán.-ban foglaltak kivételével; tilos gyakorolnia a rendi hatalmat, fenntartva a 976. kán. előírását; és magától elvész minden hivatala, feladata és bármiféle megbízotti hatalma is.
293. kán. - Azt a klerikust, aki klerikusi állapotát elvesztette, csakis az Apostoli Szentszék leirata veheti vissza újból a klerikusok közé.
|
