AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

AZ ISTEN NÉPE 

I. RÉSZ

A KRISZTUSHÍVŐK

III. CÍM

A SZENT SZOLGÁLATOT TELJESÍTOK, VAGYIS A KLERIKUSOK

(Kánon 232 – 293)

II. FEJEZET (Kánon 265 - 272)

A KLERIKUSOK HOVATARTOZÁSA, VAGYIS INKARDINÁCIÓJA

265. kán. - Minden klerikusnak inkardinálva kell lennie valamely részegyházba, vagy személyi prelatúrába, vagy a megszentelt élet valamely intézményébe vagy valamilyen erre jogosult társaságba, vagy olyan hivatalos klerikusi társulásba, amely erre az Apostoli Szentszéktől felhatalmazás kapott, tehát elöljáró nélküli, vagyis kóbor klerikusok egyáltalán nem lehetnek.

266. kán. - 1. §. Az ember a diakonátus felvételével válik klerikussá, és inkardinálódik abba a részegyházba vagy személyi prelatúrába, amelynek szolgálatára szentelték.

2. §. A szerzetes intézmény örök fogadalmas tagja vagy az apostoli élet klerikusi társaságába véglegesen felvett személy mint klerikus a diakonátus felvételével inkardinálódik az illető intézménybe vagy társaságba, hacsak a társaságok esetén a szabályzat másként nem rendelkezik.

3. §. A világi intézmény tagja a diakonátus felvételével abba a részegyházba inkardinálódik, amelynek szolgálatára szentelték, hacsak az Apostoli Szentszék engedélye folytán nem inkardinálódik magába az illető intézménybe.

267. kán. - 1. §. Ahhoz, hogy egy már inkardinált klerikus érvényesen más részegyházba inkardinálódjék, a megyéspüspöktől annak aláírásával ellátott exkardinációs iratot kell kapnia; ugyanígy annak a részegyháznak a megyéspüspökétől is, amelybe inkardinálódni kíván, aláírt inkardináló levélre van szüksége.

2. §. Az így adott exkardináció csak akkor lép hatályba, ha megtörtént a másik részegyházba való inkardináció.

268. kán. - 1. §. Az a klerikus, aki saját részegyházából törvényesen egy másikba települt át, ebbe a részegyházba öt év elteltével magánál a jognál fogva inkardinálódik, ha ezt a szándékát írásban jelezte mind a vendéglátó egyház megyéspüspökének, mind a saját megyéspüspökének, és a levél megkapásától számított négy hónapon belül egyikük sem közölte vele írásban ellenkezését.

2. §. A megszentelt élet valamely intézményébe vagy az apostoli élet valamely társaságába való örök vagy végleges felvétele révén az a klerikus, aki a 266. kán. 2. § szerint az illető intézménybe vagy társaságba inkardinálódik, a saját részegyházából exkardinálódik.

269. kán. - A megyéspüspök klerikust csak akkor inkardináljon, ha:

1. részegyházának szükséges vagy hasznos, és nem ellenkezik a klerikusok tisztes ellátására vonatkozó jogi előírásokkal;

2. szabályszerű okiratból meggyőződött az exkardináció előzetes megadásáról, és az exkardináló megyéspüspöktől - szükség esetén titkosan - kellő igazolást kapott az illető klerikus életéről, erkölcseiről és tanulmányairól;

3. a klerikus ennek a megyéspüspöknek írásban kijelentette, hogy új részegyházának szolgálatára kívánja magát szentelni a jog előírásai szerint.

270. kán. - Az exkardinációt csak megfelelő okból szabad megadni; ilyen az egyház haszna vagy magának a klerikusnak a java; megtagadni viszont csak súlyos okból szabad; ám az a klerikus, aki úgy érzi, hogy a megtagadás számára hátrányos, és talált befogadó püspököt, a döntés ellen felfolyamodással élhet.

271. kán. - 1. §. A saját részegyházának valódi szükségletét kivéve, a megyéspüspök ne tagadja meg az áttelepülési engedélyt azoktól a klerikusoktól, akikről tudja, hogy felkészültek, és úgy véli, hogy alkalmasak, ha súlyos klerikushiányban szenvedő vidékekre igyekeznek, hogy ott végezzék szent szolgálatukat. Gondoskodjék azonban arról, hogy annak a helynek a megyéspüspökével, ahová távoznak, írásbeli megegyezést kössön, melyben meghatározzák ezeknek a klerikusoknak a jogait és kötelességeit.

2. §. A megyéspüspök a más részegyházba való áttelepülést klerikusainak engedélyezheti meghatározott időre és úgy is, hogy azt ismételten meg kelljen újítani, mégis oly módon, hogy az illető klerikusok saját részegyházukba maradjanak inkardinálva, és oda visszatérve meglegyenek mindazok a jogaik, melyekkel akkor rendelkeznének, ha a szent szolgálatot ott teljesítették volna.

3. §. Azt a klerikust, aki úgy ment át törvényesen más részegyházba, hogy saját egyházába maradt inkardinálva, megyéspüspöke megfelelő okból visszahívhatja, de csakis a másik püspökkel kötött megállapodások és a természetes méltányosság megtartásával. Ugyanilyen feltételek mellett a másik részegyház megyéspüspöke is megtagadhatja megfelelő okból az illető klerikustól a területén való további tartózkodás engedélyezését.

272. kán. - Az exkardinációt, az inkardinációt és a másik részegyházba való átköltözést az egyházmegyei kormányzó csak akkor engedélyezheti, ha a püspöki szék már több mint egy éve megürült, és a tanácsosok testülete beleegyezését adta.