AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

AZ ISTEN NÉPE 

I. RÉSZ

A KRISZTUSHÍVŐK

III. CÍM

A SZENT SZOLGÁLATOT TELJESÍTŐK, VAGYIS A KLERIKUSOK

(Kánon 232 – 293)

I. FEJEZET (Kánon 232 - 264)

A KLERIKUSOK KÉPZÉSE

232. kán. - Az egyháznak kötelessége, de saját és kizárólagos joga is azoknak a kiképzése, akiket a szent szolgálatokra rendelnek.

233. kán. - 1. §. Az egész keresztény közösség feladata a hivatások gondozása, hogy a szent szolgálat szükségleteit az egész egyházban kellőképpen fedezni lehessen. Különösképpen feladata a hivatásgondozás a keresztény családoknak, a nevelőknek és sajátosan a papoknak, főként a plébánosoknak. A megyéspüspökök, akiknek leginkább feladata a hivatások előmozdításáról gondoskodni, oktassák a rájuk bízott népet a szent szolgálat jelentőségéről és a szolgálatot teljesítők szükségességéről az egyházban, továbbá, különösen erre a célra létesített intézményekkel serkentsék és támogassák a hivatásgondozásra irányuló kezdeményezéseket.

2. §. Gondoskodjanak továbbá a papok, különösen pedig a megyéspüspökök arról is, hogy szóban és tettben okos segítséget és kellő felkészítést kapjanak azok a férfiak, akik érettebb korban éreznek hivatást a szent szolgálatokra.

234. kán. - 1. §. Ahol működnek kisszemináriumok vagy más hasonló intézmények, meg kell tartani és támogatni kell azokat; bennük a hivatások gondozása céljából a humán és reál oktatással együtt különleges vallási képzést is adjanak; sőt, ahol a megyéspüspök hasznosnak ítéli, gondoskodjék kisszeminárium vagy hasonló intézet létesítéséről.

2. §. Hacsak egyes esetekben a körülmények mást nem javallanak, a papságra készülő fiataloknak rendelkezniük kell azzal a humán és reál képzettséggel, amely az illető országban a felsőfokú tanulmányok végzésére képesít.

235. kán. - 1. §. Azokat a fiatalokat, akik papi pályára kívánnak lépni, nagyszemináriumban neveljék a megfelelő lelkiség kialakítására és a sajátos feladatokra képzésük egész ideje alatt, vagy ha a körülmények a megyéspüspök megítélése szerint úgy kívánják, legalább négy éven át.

2. §. Azokat, akik törvényesen a szemináriumon kívül tartózkodnak, a megyéspüspök bízza lelkiismeretes és alkalmas papra, aki ügyeljen arra, hogy mind a lelki élet, mind a fegyelem terén gondos képzést kapjanak.

236. kán. - Azokat, akik az állandó diakonátusra készülnek, a püspöki konferencia előírása szerint képezzék a lelki életre és a rendjükhöz tartozó feladatok megfelelő ellátására:

1. a fiatalok ezalatt legalább három évig külön házban tartózkodjanak, hacsak a megyéspüspök súlyos okból másként nem rendelkezik;

2. az érettebb korú férfiakat, akár nőtlenek, akár nősek, három évre beosztott és az illető püspöki konferencia által megállapított rend szerint képezzék.

237. kán. - 1. §. Az egyes egyházmegyékben - ahol lehetséges és hasznos - legyen nagyszeminárium; ellenkező esetben bízzák a szent szolgálatra készülő növendékeket más szemináriumra, vagy létesítsenek egyházmegyeközi szemináriumot.

2. §. Egyházmegyeközi szemináriumot csak akkor létesítsenek, ha előzetesen elnyerték az Apostoli Szentszék megerősítését mind magának a szemináriumnak az alapítására, mind pedig annak szabályzatára vonatkozóan. Az ilyen szemináriumot a püspöki konferencia létesíti, ha annak egész területére szól, egyébként pedig azok a püspökök, akiket érint.

238. kán. - 1. §. A törvényesen alapított szemináriumok magánál a jognál fogva az egyházban jogi személyiséggel rendelkeznek.

2. §. A szemináriumot minden ügy intézésében a rektor képviseli, hacsak egyes ügyekkel kapcsolatban az illetékes hatóság másként nem rendelkezik.

239. kán. - 1. §. Minden szemináriumban legyen rektor, aki a szeminárium élén áll, és esetleg vicerektor, gondnok, valamint, ha a növendékek oktatása magában a szemináriumban folyik, legyenek tanárok is, akik a megfelelő rendszerben összeállított különböző tantárgyakat oktatják.

2. §. Minden szemináriumban legyen legalább egy lelkiigazgató, de megmarad a növendékek szabadsága arra, hogy más olyan papokhoz forduljanak, akiket a püspök jelölt ki erre a feladatra.

3. §. A szeminárium szabályzata határozza meg azokat az elveket, amelyek szerint a rektor vezetői munkájában, különösen a fegyelem megtartását illetően a többi elöljárók, a tanárok, sőt maguk a növendékek is részt vesznek.

240. kán. - 1. §. A rendes gyóntatókon kívül a szemináriumba rendszeresen járjanak be más gyóntatók is, és a szeminárium fegyelmének tiszteletben tartásával, a növendékek mindig szabadon mehessenek bármely gyóntatóhoz, akár a szemináriumban, akár azon kívül.

2. §. A növendékek szentelésre bocsátására vagy a szemináriumból való elbocsátására vonatkozó döntésekhez sohasem szabad a lelkiigazgató és a gyóntatók véleményét kikérni.

241. kán. - 1. §. A nagyszemináriumba a megyéspüspök csak azokat vegye fel, akik emberi, erkölcsi, lelki és értelmi adottságaik, valamint testi és pszichés egészségük, továbbá helyes szándékuk alapján alkalmasnak tűnnek arra, hogy véglegesen a szent szolgálatra szenteljék magukat.

2. §. Mielőtt felvennék őket, be kell mutatniuk keresztelési és bérmálási igazolásukat, továbbá azokat az egyéb igazolásokat, amelyek a papnevelés szabályzata szerint szükségesek.

3. §. Ha olyanok felvételéről van szó, akiket más szemináriumból vagy szerzetes intézményből bocsátottak el, szükséges az illető intézet vezetőjének igazolása is, elsősorban az elbocsátás vagy a távozás okát illetően.

242. kán. - 1. §. Minden országban legyen papnevelési szabályzat, melyet a püspöki konferenciának kell kibocsátania a legfőbb egyházi hatóság által kiadott szabályok figyelembevételével, s a Szentszéknek kell megerősítenie; az új körülményekhez pedig - ugyancsak a Szentszék megerősítésével - alkalmazni kell ezt a szabályzatot, melynek meg kell határoznia a szemináriumi képzés legfőbb elveit és az illető vidék vagy tartomány lelkipásztori szükségleteihez alkalmazott általános szabályait.

2. §. Az 1. §-ban említett szabályzat előírásait minden szemináriumban, tehát mind az egyházmegyeiekben, mind az egyházmegyeköziekben meg kell tartani.

243. kán. - Minden szemináriumnak legyen ezenkívül saját szabályzata, mely a megyéspüspök vagy egyházmegyeközi szeminárium esetén az érdekelt püspökök jóváhagyásával rendelkezik, és amely a papnevelés szabályzatának előírásait a helyi viszonyokra alkalmazza, és közelebbről meghatározza azokat a fegyelmi pontokat, melyek a növendékek mindennapi életére és az egész szeminárium rendjére vonatkoznak.

244. kán. - A szemináriumban harmonikusan össze kell hangolni a növendékek lelki és tanulmányi képzését, melynek arra kell irányulnia, hogy a növendékek egyéni alkatuknak megfelelően a kellő emberi érettséggel együtt elsajátítsák az evangélium szellemét, és eljussanak a Krisztussal való szoros barátságra.

245. kán. - 1. §. A lelki nevelés révén a növendékek váljanak alkalmassá a lelkipásztori szolgálat gyümölcsöző ellátására, sajátítsák el a missziós lelkületet, tanulják meg, hogy a mindig élő hittel és szeretettel végzett szolgálat a saját megszentelődésük útja; tanulják meg azoknak az erényeknek kiművelését is, melyeket az emberi közösségben a legtöbbre becsülnek, és így jussanak el az emberi és természetfeletti értékek megfelelő összhangjára.

2. §. A növendékeket úgy képezzék, hogy a Krisztus egyháza iránti szeretettől áthatva alázatos és gyermeki szeretettel kötődjenek a római pápához, Péter utódjához, saját püspökükhöz hűséges munkatársakként ragaszkodjanak, testvéreikkel pedig együttműködjenek; a szemináriumi közös élet és a többiekkel kialakított barátság és közösség révén készüljenek fel a testvéri egységre azzal az egyházmegyei papsággal, amelynek az egyház szolgálatában tagjai lesznek.

246. kán. - 1. §. Az egész szemináriumi élet központja az eucharisztia ünneplése legyen úgy, hogy a növendékek naponta részesülve Krisztus szeretetében, főként ebből a bőséges forrásból merítsenek lelkierőt az apostoli munkához és lelki életükhöz.

2. §. Tanítsák meg őket a zsolozsma végzésére, mellyel Isten szolgái az egyház nevében az egész rájuk bízott népért, sőt az egész világért könyörögnek Istenhez.

3. §. Mozdítsák elő a Boldogságos Szűz Mária tiszteletét, a rózsafüzér által is, továbbá az elmélkedést és más vallásos gyakorlatokat, melyek által a növendékek elsajátítják az imádság lelkületét és hivatásuk is megerősödik.

4. §. Szokjanak hozzá a növendékek a bűnbánat szentségének gyakori vételéhez, és ajánlatos, hogy kinek-kinek legyen szabadon választott lelkivezetője, aki előtt bizalommal feltárhatja lelkiismeretét.

5. §. A növendékek évente vegyenek részt lelkigyakorlaton.

247. kán. - 1. §. A nőtlenség állapotának megtartására megfelelő neveléssel készítsék fel őket, hogy megtanulják a celibátust úgy becsülni, mint Isten különleges ajándékát.

2. §. Megfelelően ismertessék meg a növendékekkel az egyházban szent szolgálatra rendelt személyek sajátos feladatait és terheit, s ne hallgassák el a papi élet egyetlen nehézségét sem.

248. kán. - Az elméleti oktatásnak arra kell törekednie, hogy a növendékek az illető terület és kor szükségleteivel összhangban álló általános műveltséggel együtt bőséges és szilárd felkészültséget szerezzenek a szent tudományokban, hogy saját hitüket erre alapozva és ebből táplálva, az evangélium tanítását a kor emberének megfelelően, szellemiségéhez mért módon tudják hirdetni.

249. kán. - A papnevelés szabályzata gondoskodjék arról, hogy a növendékek ne csak a hazai nyelvet sajátítsák el pontosan, hanem a latint is jól ismerjék, és azokban az idegen nyelvekben is kellőképpen jártasak legyenek, melyek tudása képzésükhöz vagy lelkipásztori szolgálatuk gyakorlásához szükségesnek vagy hasznosnak tűnik.

250. kán. - A magában a szemináriumban folytatott filozófiai és teológiai tanulmányokat vagy egymás után, vagy együtt lehet végezni a papnevelés szabályzata szerint; ezek a tanulmányok legalább hat teljes évet vegyenek igénybe úgy, hogy a filozófiai tanulmányokra eső idő két teljes évnek, a teológiai tanulmányokra eső pedig négy teljes évnek feleljen meg.

251. kán. - A filozófiai oktatást, melynek tartalmaznia kell az örök érvényű filozófiai örökséget, és figyelembe kell vennie a kor filozófiai kutatásait is, úgy kell végezni, hogy tökéletesítse a növendékek emberi képzettségét, élesítse elméjüket, és alkalmasabbá tegye őket a teológiai tanulmányokra.

252. kán. - 1. §. A teológiai oktatást a hit fényében, a tanítóhivatal vezetésével úgy kell végezni, hogy a növendékek az isteni kinyilatkoztatásra támaszkodó teljes katolikus tanítást megismerjék, lelki életük számára hasznosítsák, és a szolgálat gyakorlása során kellőképpen tudják hirdetni és védelmezni.

2. §. A Szentírásra különös gonddal oktassák a növendékeket, hogy áttekintést szerezzenek az egész Szentírásról.

3. §. Oktassák a dogmatikát, mégpedig mindig az Isten írott igéje és a szent hagyomány alapján. Ennek az oktatásnak a révén a növendékek, főként Szent Tamás nyomán tanuljanak meg mélyebben behatolni az üdvösség misztériumaiba. Ugyancsak oktassák a morálteológiát és a pasztorális teológiát, a kánoni jogot, a liturgiát, az egyháztörténelmet, valamint egyéb segéd- és szaktudományokat, a papnevelés szabályzatának előírásai szerint.

253. kán. - 1. §. A filozófiai, teológiai és jogi tárgyak tanárainak az illetékes püspök vagy püspökök csak olyanokat nevezhetnek ki, akik erényesek és a Szentszék által elismert egyetem vagy fakultás doktorátusával vagy licenciátusával rendelkeznek.

2. §. Ügyelni kell arra, hogy külön-külön tanárt nevezzenek ki a Szentírás, a dogmatika, a morálteológia, a liturgia, a filozófia, a kánonjog, az egyháztörténelem és a többi olyan tárgy tanítására, amelyet sajátos módszer szerint kell előadni.

3. §. Azt a tanárt, aki feladatához súlyosan hűtlenné válik, az 1. §-ban említett hatóság mozdítsa el.

254. kán. - 1. §. A tanárok tárgyuk előadása során mindig ügyeljenek a hit egész tanításának belső egységére és harmóniájára, hogy a növendékek megérezzék, hogy egyetlen tudományt tanulnak; ennek megfelelő elérésére végett legyen valaki a szemináriumban, aki a tanulmányok egész rendjét irányítja.

2. §. A növendékek olyan oktatást kapjanak, hogy az egyes kérdéseket megfelelő saját kutatásokkal maguk is tudományos módszerrel vizsgálni tudják, tehát legyenek olyan gyakorlatok, amelyeken a növendékek a tanárok vezetésével megtanulják bizonyos tudományos munkák önálló elvégzését.

255. kán. - Noha a növendékek egész szemináriumi képzése a lelkipásztorkodásra irányul, legyen ebben a képzésben a szó szoros értelmében vett lelkipásztorkodástani oktatás is, melyben a növendékek elsajátítják azokat az elveket és módszereket, amelyek az illető hely és kor szükségleteinek figyelembevételével, Isten népe tanítása, megszentelése és kormányzása szolgálatának ellátásával kapcsolatosak.

256. kán. - 1. §. Gondosan tanítsák meg a növendékeket mindarra, ami sajátosan a szent szolgálattal kapcsolatos, főként a hitoktatás és az egyházi szónoklat végzésére, az isteni kultuszra és különösen a szentségek kiszolgáltatására, továbbá az emberekkel, köztük a nem katolikusokkal és nem keresztényekkel való érintkezésre a plébánia vezetése és többi feladatainak teljesítése során.

2. §. Kapjanak oktatást a növendékek az egész egyház szükségleteiről, hogy így gondjuk legyen a hivatások előmozdítására, a missziós, ökumenikus és egyéb sürgető kérdésekre, köztük a társadalmi kérdésekre is.

257. kán. - 1. §. A növendékeket úgy képezzék, hogy ne csupán arra a részegyházra legyen gondjuk, amelynek szolgálatába állnak, hanem az egész egyházra is, és legyenek készek arra, hogy a súlyos és szükséget szenvedő részegyházak szolgálatára szenteljék magukat.

2. §. A megyéspüspöknek legyen gondja arra, hogy azok a klerikusok, akik a saját részegyházukból valamely más vidéken lévő részegyházba szándékoznak áttelepülni, kellően felkészüljenek a szent szolgálat ottani gyakorlására, vagyis tanulják meg az illető vidék nyelvét, és értsék meg az ottani intézményeket, társadalmi viszonyokat, gyakorlatot és szokásokat.

258. kán. - Hogy a növendékek az apostoli munka módszerét a gyakorlatban is elsajátítsák, tanulmányi idejük folyamán, különösen pedig szünidőben, vezessék be őket mindig valamely hozzáértő pap segítségével a lelkipásztori gyakorlatba, mégpedig az ordinárius megítélése szerint megállapítandó, a növendékek életkorának és a helyi sajátosságoknak megfelelő gyakorlatok segítségével.

259. kán. - 1. §. A szeminárium felsőbb vezetését és igazgatását illő döntések hozatala a megyéspüspök vagy egyházmegyeközi szeminárium esetén az érdekelt püspökök illetékességi körébe tartozik.

2. §. A megyéspüspök vagy egyházmegyeközi szeminárium esetén az érdekelt püspökök gyakran látogassák személyesen a szemináriumot, ügyeljenek növendékeik képzésére és a szemináriumban folyó filozófiai és teológiai oktatásra, továbbá alkossanak képet maguknak a növendékek hivatásáról, egyéniségéről, vallásosságáról és előmeneteléről, különös tekintettel a szent rendek kiszolgáltatására.

260. kán. - A rektornak, akinek feladata a szeminárium mindennapi irányítása a papnevelés szabályzata és a szeminárium szabályzata szerint, ki-ki köteles a maga feladatának ellátása során engedelmeskedni.

261. kán. - 1. §. A szeminárium rektorának és az ő vezetése alatt a maguk részéről az elöljáróknak és a tanároknak is legyen gondjuk arra, hogy a növendékek a papnevelés szabályzatában és a szeminárium szabályzatában előírt rendelkezéseket gondosan megtartsák.

2. §. A szeminárium rektora és tanulmányi igazgatója gondosan ügyeljen arra, hogy a tanárok feladatukat szabályosan lássák el, a papnevelési szabályzat és a szeminárium szabályzata szerint.

262. kán. - A szeminárium legyen kivéve a plébániai fennhatóság alól: a plébános hivatalát mindazok számára, akik a szemináriumban vannak, házassági ügyek kivételével és a 985. kán. előírásainak épségben tartásával, a szeminárium rektora vagy annak megbízottja gyakorolja.

263. kán. - A megyéspüspök vagy egyházmegyeközi szeminárium esetén közös megállapodással megszabott arányban az érdekelt püspökök gondoskodjanak arról, hogy fedezzék a szeminárium létesítésének, fenntartásának, a növendékek ellátásának és a tanárok díjazásának költségeit, valamint a szeminárium egyéb szükségleteit.

264. kán. - 1. §. A szeminárium szükségleteinek fedezésére az 1266. kán.-ban említett adományokon kívül, a püspök az egyházmegyében adót vethet ki.

2. §. A szeminárium javára kivetett adót minden olyan egyházi jogi személy köteles megfizetni, még a magánjellegnek is, amelynek székhelye az egyházmegyében van, kivéve, ha maguk is pusztán adományokból élnek, vagy ha ténylegesen az egyház közérdekét szolgáló tanulói vagy tanári testület van bennük; ennek az adónak általánosnak és az adózók jövedelmével arányosnak kell lennie, mértékét pedig a szeminárium szükségletei szerint kell megállapítani.