AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

AZ EGYHÁZ TANÍTÓI FELADATA

IV. CÍM

822. kán. - 1. §. Az egyház pásztorai feladatuk teljesítése során, az egyház sajátos jogával élve törekedjenek a tömegtájékoztatási eszközök alkalmazására.

2. §. Ugyanezeknek a pásztoroknak legyen gondjuk arra is, hogy a hívőket megtanítsák, hogy kötelesek együttműködni a tömegtájékoztatási eszközök használatának humánus és keresztény szellemmel való áthatása érdekében.

3. §. Minden krisztushívő, különösen aki az ilyen eszközök irányításában vagy használatában bármi módon részt vesz, igyekezzék segíteni munkájával a lelkipásztori tevékenységet, hogy így az egyház ezeket az eszközöket is igénybe véve hatékonyabban láthassa el feladatát.

823. kán. - 1. §. A hit igazságai és az erkölcs épségének védelmében az egyház pásztorainak kötelessége és joga ügyelni arra, nehogy az írások vagy a tömegtájékoztatási eszközök használata révén a krisztushívők hitében vagy erkölcseiben kárt tegyenek. Ugyanígy kötelességük és joguk megkövetelni, hogy a krisztushívők által kiadásra kerülő hitre vagy erkölcsre vonatkozó írásokat az előzetes ítéletüknek vessék alá; valamint helyteleníteni azokat az írásokat, amelyek a helyes hitnek és a jó erkölcsnek kárára vannak.

2. §. Az 1. §-ban említett kötelesség és jog a gondjukra bízott krisztushívők vonatkozásában a püspököket illeti mind külön-külön, mind pedig akkor, ha helyi zsinaton vagy püspöki konferencián gyűlnek egybe, Isten egész népe vonatkozásában pedig a legfőbb egyházi hatóságot.

824. kán. - 1. §. Más rendelkezés hiányában a szerző saját helyi ordináriusa vagy a könyv kiadási helyének ordináriusa az a helyi ordinárius, akinek engedélyét vagy jóváhagyását a jelen címben foglalt kánonok értelmében kérni kell a könyvek kiadásához.

2. §. A jelen címben foglalt kánonoknak a könyvekre vonatkozó előírásait kell alkalmazni minden nyilvános terjesztésre szánt írásra, hacsak ennek ellenkezője nem világos.

825. kán. - 1. §. A Szentírás könyveit csakis az Apostoli Szentszék vagy a püspöki konferencia jóváhagyásával szabad kiadni. Ugyanezeknek a könyveknek az élő nyelveken megjelenő fordításai is csak akkor adhatók ki, ha megkapták az említett hatóság jóváhagyását, és ellátták őket a szükséges és elégséges magyarázatokkal.

2. §. A katolikus krisztushívők a püspöki konferenciák engedélyével készíthetnek és kiadhatnak megfelelő magyarázatokkal ellátott szentírásfordításokat a különvált testvérekkel együttműködve is.

826. kán. - 1. §. A liturgikus könyvek tekintetében a 838. kán. előírásai az irányadók.

2. §. Ahhoz, hogy liturgikus könyveket vagy azok élőnyelvi fordításait, illetve egyes részeit újra kiadják, szükséges, hogy a kiadás helyének ordináriusa tanúsítsa, hogy ezek megegyeznek a már jóváhagyott kiadással.

3. §. A hívek nyilvános vagy magánhasználatára szánt imakönyvek csakis a helyi ordinárius engedélyével adhatók ki.

827. kán. - 1. §. A katekizmusoknak és a hitoktatáshoz tartozó egyéb írásoknak, valamint ezek fordításának kiadásához a helyi ordinárius jóváhagyása szükséges, a 775. kán. 2. §-ának fenntartásával.

2. §. Ahhoz, hogy egy szentírási, teológiai, kánonjogi, egyháztörténelmi, illetve vallási vagy erkölcsi tárgykörökhöz tartozó kérdésekről szóló könyvet általános-, közép- vagy felsőfokú iskolában az oktatás alapszövegeként lehessen használni, feltétlenül szükséges, hogy az az illetékes egyházi hatóság jóváhagyásával jelenjék meg, vagy a jóváhagyást utólag elnyerje.

3. §. Ajánlatos, hogy a 2. §-ban említett témákról szóló könyveket, még ha oktatási szövegként nem használják is őket, valamint az olyan írásokat, amelyek valami olyat tartalmaznak, ami a vallást vagy a jó erkölcsöket különösen érinti, alávessék a helyi ordinárius ítéletének.

4. §. Templomokban vagy kápolnákban csakis olyan vallási vagy erkölcsi kérdésekről szóló könyvek vagy más iratok tehetők ki, árusíthatók vagy adhatók ajándékba, melyek az illetékes egyházi hatóság engedélyével jelentek meg, vagy attól utólag jóváhagyást nyertek.

828. kán. - Határozatoknak és iratoknak valamely egyházi hatóság által kiadott gyűjteményeit újra kiadni csakis ugyanannak a hatóságnak az előzetes engedélyével és az általa szabott feltételek megtartásával szabad.

829. kán. - Az egyes művek kiadásának jóváhagyása vagy engedélyezése csak az eredeti szövegre érvényes, nem pedig az újabb kiadásokra vagy fordításokra.

830. kán. - 1. §. Érintetlenül hagyva az egyes helyi ordináriusoknak azt a jogát, hogy általuk megfelelőnek tartott személyekre bízzák a könyvek megítélését, a püspöki konferencia összeállíthatja a tudományban, tanításuk helyességében és okosságában kiváló cenzorok jegyzékét, hogy ők álljanak az egyházmegyei hivatalok rendelkezésére, vagy létesíthet a cenzorokból bizottságot is, hogy a helyi ordináriusok ehhez fordulhassanak.

2. §. A cenzor feladatának teljesítésekor, mellőzve minden személyválogatást, csak az egyháznak a hitről és erkölcsről szóló tanítását tartsa szem előtt, úgy, ahogyan azt az egyházi tanítóhivatal előadja.

3. §. A cenzornak véleményét írásban kell megadnia. Ha ez kedvező, az ordinárius saját józan belátása szerint engedélyezze a kiadást nevének, valamint az engedélyezés helyének és idejének feltüntetésével. Ha pedig nem engedélyezné, az ordinárius közölje az engedély megtagadásának okát a mű szerzőjével.

831. kán. - 1. §. Olyan napilapokba, újságokba vagy folyóiratokba, amelyek a katolikus vallást vagy a jó erkölcsöket nyíltan támadni szokták, a krisztushívők csakis megfelelő és ésszerű okból írjanak, klerikusok és szerzetes intézmények tagjai pedig csakis a helyi ordinárius engedélyével.

2. §. A püspöki konferencia feladata, hogy szabályokban rögzítse azokat a feltételeket, amelyek megtartásával a klerikusok és a szerzetes intézmények tagjai a katolikus tanítással vagy az erkölccsel kapcsolatos kérdések rádiós vagy televíziós tárgyalásában részt vehetnek.

832. kán. - Ahhoz, hogy a szerzetes intézmények tagjai vallási vagy erkölcsi témájú írásokat adhassanak ki, szükséges, hogy szabályzatuknak megfelelően, megkapják nagyobb elöljárójuk engedélyét is.