AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

AZ EGYHÁZ TANÍTÓI FELADATA

I. CÍM

AZ ISTENI IGE SZOLGÁLATA

(Kánon 756 - 780)

I. FEJEZET (Kánon 762 - 772)

ISTEN IGÉJÉNEK HIRDETÉSE

762. kán. - Mivel Isten népét először az élő Isten igéje gyűjti egybe, melyet teljes joggal igényelhetnek a papok szájából hallani, a prédikáció feladatát a szent szolgálatot teljesítőknek nagyra kell becsülniük, hiszen elsődleges feladataik egyike, hogy mindenkinek hirdessék Isten evangéliumát.

763. kán. - A püspököknek joga van arra, hogy mindenütt, így a pápai jogú szerzetes intézmények templomaiban és kápolnáiban is hirdessék Isten igéjét, hacsak a helyi püspök egyes esetekben ezt kifejezetten nem ellenzi.

764. kán. - Épségben hagyva a 765. kán. előírását, a papok és a diakónusok a templom igazgatójának legalább vélelmezett beleegyezésével bárhol gyakorolható prédikálási felhatalmazással rendelkeznek, hacsak az illetékes ordinárius meg nem szorította vagy meg nem vonta ezt a felhatalmazást, vagy a részleges törvény nem kíván kifejezett engedélyt.

765. kán. - Ahhoz, hogy valaki szerzetesek számára templomukban vagy kápolnájukban prédikáljon, a szabályzat szerint illetékes elöljáró engedélye szükséges.

766. kán. - A püspöki konferenciák előírásai szerint és a 767. kán. 1. §-ának tiszteletben tartásával világiaknak is meg lehet engedni, hogy templomban vagy kápolnában prédikáljanak, ha bizonyos körülmények között a szükség úgy kívánja, vagy egyes esetekben hasznosnak tűnik.

767. kán. - 1. §. A prédikáció formái közül kiemelkedik a homília, mely magának a liturgiának a része, és a papnak vagy a diakónusnak van fenntartva. Benne a liturgikus év folyamán ki kell fejteni a szent szövegből hitünk titkait és a keresztény élet szabályait.

2. §. A nép jelenlétében bemutatott összes vasárnapi és kötelező ünnepi misében homíliát kell mondani. Ezt súlyos ok nélkül nem szabad elhagyni.

3. §. Erősen ajánlott, hogy ha a résztvevők elég sokan vannak, tartsanak homíliát a hétköznapi miséken is, főként adventben, nagyböjtben, valamint az ünnepek vagy gyász alkalmából bemutatott miséken.

4. §. A plébánosnak vagy a templom igazgatójának feladata gondoskodni ezeknek az előírásoknak a gondos megtartásáról.

768. kán. - 1. §. Az isteni ige hirdetői elsősorban azt tárják a krisztushívők elé, amit Isten dicsőségére és az emberek üdvösségére hinni és tenni kell.

2. §. Részesítsék a hívőket abban a tanításban is, amit az egyház tanítóhivatala ad elő az emberi személy méltóságáról és szabadságáról, a család egységéről, szilárdságáról és feladatairól, azokról a kötelességekről, melyek a társadalomban együtt élő embereket terhelik, valamint az anyagi dolgok Isten akarata szerinti rendezéséről.

769. kán. - A keresztény tanítást a hallgatók állapotának megfelelő és a kor szükségleteihez alkalmazott módon kell előadni.

770. kán. - A plébánosok bizonyos időközönként a megyéspüspök előírása szerint rendezzenek úgynevezett lelkigyakorlatos vagy népmissziós prédikációkat vagy más, a szükségleteknek megfelelő formájú beszédeket.

771. kán. - 1. §. A lelkipásztoroknak, különösen a püspököknek és a plébánosoknak legyen gondja arra, hogy Isten igéjét azoknak a hívőknek a számára is hirdessék, akik életkörülményeik miatt az átlagos és rendes lelkipásztori gondozásban nem részesülnek eléggé, vagy azt teljesen nélkülözik.

2. §. Gondoskodjanak arról is, hogy az evangélium hirdetése eljusson a területükön tartózkodó nem hívőkhöz is, hiszen a lelkipásztorkodás, akárcsak a hívőkre, rájuk is ki kell hogy terjedjen.

772. kán. - 1. §. A prédikáció végzését illetően mindenkinek meg kell tartania ezenkívül a megyéspüspök által kiadott szabályokat.

2. §. A keresztény tanításról szóló, rádióban vagy televízióban elhangzó beszédek tekintetében a püspöki konferencia által kibocsátott előírásokat kell megtartani.