II. FÜGGELÉK

A Magyar Püspöki Konferencia Kiegészítő Szabályai Az Egyházi Törvénykönyvhöz
1. cikkely

A lektorok és akolitusok tulajdonságairól és koráról (230. kán. 1. §)

Azok a férfiak (230. kán. 1. §), akiket az Egyház a lektori és az akolitusi szolgálatra kiválaszt, csak akkor nyerhetik el megengedetten liturgikus avatással ezeket a szolgálatokat

– ha nagykorúak,

– fizikailag és pszichológiailag egészségesek,

– részesültek a bérmálás szentségében,

– semmilyen törvényesen kiszabott vagy kinyilvánított egyházi büntetés alatt nem állnak,

– példamutatóan teljesítik vallási kötelezettségeiket,

– érettségi bizonyítvánnyal vagy a megyéspüspök megítélése szerint megfelelő műveltséggel rendelkeznek,

– a megyéspüspök megítélése szerint megfelelő hittani tudással bírnak,

– a szolgálatuk ellátásához megvannak a szükséges liturgikus ismereteik,

–írásban kérik a püspöktől az illető szolgálatot,

–írásban kifejezik készségüket Isten népének, az Egyháznak szolgálatára,

–írásban ígérnek engedelmességet püspökük és (működésük részletei tekintetében) plébánosuk iránt.

A szükséges tulajdonságok megléte a megfelelő okiratokkal és plébánosi ajánlólevéllel igazolandó. Ha ezeken kívül a megyéspüspök szükségesnek ítéli, a kijelölt alkalmasságáról előtte vagy megbízottja előtt tett vizsga útján is bizonyosságot szerezhet.
2. cikkely

Az állandó diakónusok zsolozsmakötelezettségéről (276. kán. 2. § 3)

Az állandó diakónusok részére a MKPK előírja a laudes és a vesperás napi imádkozásának a kötelezettségét (vö. 276. kán. 2. § 3).
3. cikkely

A klerikusok öltözködéséről (284. kán.)

A klerikusi öltözködés általános irányelve a következő:

Liturgikus szolgálatban a liturgikus előírások kötelezőek. Más alkalommal az öltözet reverenda vagy papi civil, vagyis fekete vagy sötét színű öltöny kolláréval.
4. cikkely

A papi szenátus szabályzatáról (496. kán.)

A papi szenátus szabályzatának világosan meg kell határoznia a tanács természetét és illetékességét: célját és feladatát; azt, hogy kik a tagjai: ezek számát és kiválasztásuk módját; azt, hogy milyen módon érvényesül a tagok kiválasztásában a reprezentativitás; a szenátus eljárási módját: az egyes tagok feladatát, az ügyrend és az akták elkészítését, az esetleges munkabizottságokat, a szabályzat megváltoztatásának módját. Egyebekben a Püspöki Konferencia egyelőre elegendőnek ítéli annak szem előtt tartását a szabályzatok elkészítésekor, amit erről a Codex Iuris Canonici elrendel.
5. cikkely

A nyugalmazott plébánosokról (538. kán. 3. §)

A nyugalmazott plébánosok lakását, nyugellátását és segélyezését minden egyházmegye biztosítja az erre a célra létesített egyházmegyei alap felhasználásával.
6. cikkely

A keresztény tanítás előadásáról a rádióban és a televízióban, valamint a klerikusok és a szerzetesek közreműködéséről ilyen adásokban (772. kán. 2. § és

831. kán. 2. §)

A rádió és a tv katolikus adásainak az összeállítását, vezetését a Püspöki Konferencia által megbízott személy látja el.

Más alkalmakkor a rádió vagy a televízió nyilvánossága előtt a katolikusok felelősséggel képviseljék az Egyház tanítását. Ha más vallásúakkal vagy világnézetűekkel folytatandó dialógusról van szó, a benne részt vevő papok vagy szerzetesek előzetesen kérjék ki saját főpásztoruk véleményét.

Ha hittel és erkölccsel kapcsolatos témában tartós szereplési megbízásról van szó, ehhez a klerikusok számára főpásztoruk hozzájárulása vagy megbízása szükséges. A szerzeteseknek ezen kívül – ha ez az ordinárius nem maga a szerzetes elöljáró – saját illetékes elöljárójuk engedélyére is szükségük van, saját joguknak megfelelően.
7. cikkely

Az örökbe fogadott gyermekek anyakönyvezéséről (877. kán. 3. §)

Az örökbe fogadott gyermekek keresztelésének anyakönyvezésekor a következőképpen kell eljárni:

a) Ha az örökbefogadás és annak állami anyakönyvezése a kereszteléskor már megtörtént, a plébános az örökbe fogadó szülők adatait a szülők rovatába írja be. A feljegyzések rovatába pedig beírja, hogy a szülők a megkereszteltet örökbe fogadták. Ha a természetes szülők ismertek, az ő adataikat is feljegyzi ebbe a rovatba.

b) Ha az örökbefogadásra a keresztelés után, de az anyakönyv év végi lezárása előtt kerül sor, a plébános a feljegyzések rovatába jegyzi be az örökbe fogadó szülők adatait.

c) Az anyakönyv év végi lezárása után a plébános csak az Egyházmegyei Hatóság engedélyével vezetheti be az örökbe fogadó szülők adatait az anyakönyvbe.
8. cikkely

A szentgyónás helyéről (964. kán. 2. §)

Minden templomban vagy kápolnában legyen meg a hagyományosan használt gyóntatóhely, vagyis a gyóntatószék, a gyónó és a gyóntató közti rögzített ráccsal. Ezeken kívül, de nem helyettük, ki lehet alakítani a templommal kapcsolatos olyan helyiségeket (gyóntatószoba, üvegezett ajtóval), ahol az Ordo Paenitentiae-ben leírt teljes szentségi rítust lefolytatják. A hagyományos gyóntatószékre jellemző diszkrécióra itt is ügyelni kell. A gyóntatószobában ajánlatos feszületet kifüggeszteni, hogy a gyónó ráláthasson, a gyóntató számára pedig helyezzék el a feloldozás formuláját. Ezeket a gyóntatóhelyeket nem szabad ettől a szentségtől idegen célokra alkalmazni. A gyóntatószéktől különböző gyóntatóhelyeket csak azokban az esetekben használják, mikor a hívők kifejezetten kérik.
9. cikkely

Az eljegyzés módjáról (1062. kán. 1. §)

A magyarországi helyi egyházjog előírja a jegyesek naplójának vezetését. A házasságkötési szándék bejelentését ebben a naplóban kell rögzíteni, az 1062. kánon 2. §-ának tiszteletben tartásával.
10. cikkely

A jegyesvizsgálatról és a hirdetésekről (1067. kán.)

A jegyesvizsgálatnak ki kell terjednie mindenre, ami a házasság érvényes és megengedett megkötését akadályozhatja (vö. 1066. kán.).

A szabad állapot bizonyítására új keletű, szabad állapotot igazoló keresztlevelet kell kérni. Szükség esetén más okmányok is kérhetők.

A megengedettséghez szükséges feltételek vizsgálatakor szem előtt kell tartani, hogy

– a lakóhely nélküliek,

– a világi törvények szerint egymással házasságkötésre nem jogosult személyek,

– egy korábbi együttélés alapján egy másik fél vagy gyermek iránt természetes kötelességekkel terheltek,

– a katolikus hitet közismerten elhagyott személyek,

– az egyházi cenzúrával sújtottak,

– a nem önjogú kiskorúak, akiknek szülei a házasságról nem tudnak vagy ellenzik azt,

– a képviselő útján házasságot kötők esetében az ordinárius előzetes engedélye szükséges az egyházi házasságkötéshez (1071. kán.), hacsak szükséghelyzet nem áll fenn.

Olyan személy házasságkötésekor, aki a katolikus hitet közismerten elhagyta, ugyanolyan biztosítékok szükségesek, mint a vegyes házasságok előtt (1071. kán. 2. §, vö. 1125. kán.). A vallás gyakorlatának puszta hiánya még nem tekinthető a katolikus hit közismert elhagyásának.

A hirdetések a házasságkötés előtt a továbbiakban nem kötelezőek. Ahol azonban a hirdetés élő szokás és a plébániai közösség eseményének számít, ajánlatos továbbra is fenntartani. Mivel azonban ez már nem szigorúan kötelező, elhagyásához felmentésre nincs szükség. Így ilyen címen taxa sem szedhető.
11. cikkely

A vegyes házasságokról (126. kán., 1127. kán. 2. §)
I.

A Püspöki Kar előírja, hogy a katolikus fél ígérete írásban történjék a következő formula szerint:

Jegyzőkönyv

ad..........sz.

Készült..........év..........hó..........napján a.................................

Plébánia Hivatalban.

1. Alulírott...........................r. k. vallású, Isten és a katolikus Egyház

színe előtt kijelentem, hogy katolikus vallásomhoz mindenkor hű leszek és annak buzgó gyakorlásával családom előtt jó példát adok.

2. Ezenkívül tudatában vagyok annak, hogy mint katolikus kereszténynek kötelességem születendő gyermekeimet a Katolikus Egyházban kereszteltetni és nevelni. Őszintén ígérem, minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy kötelezettségemnek eleget tegyek.

Alulírott..................-i plébános igazolom, hogy N. N. nem katolikus je

gyesnek a katolikus jegyes fenti ígéretéről tudomása van.

P. H.
II.

Fenti jegyzőkönyvre hivatkozva kell a felmentést, illetve engedélyt kérni az ordináriustól.
III.

Az I. pontban közölt jegyzőkönyv 2. bekezdése, vagyis a gyermek katolikus keresztelésére és nevelésére vonatkozó rész kimarad, ha gyermek születése (időskor, betegség miatt) már nem várható.
IV.

Ha esetleg a házasulandók között, vegyes házasság esetén, egészen súlyos nehézség merülne fel az ellen, hogy a kánoni formát megtartsák – pl. a felek súlyos, másként meg nem oldható lelkiismereti konfliktusa, a nem katolikus fél leküzdhetetlen ellenállása, a nem katolikus fél hozzátartozóinak súlyos ellenkezése, a tisztán polgári házasságkötés veszélye és más hasonló okok –, akkor a plébános az indokok ismertetésével az ügyet terjessze fel a katolikus fél saját helyi ordináriusához, aki rendkívüli esetekben felmentést adhat a kánoni forma alól, de a házasságkötéshez valamilyen vallásos szertartás is járuljon. A házasság érvényességéhez viszont ilyenkor csak az a szükséges, hogy valamilyen nyilvános formát alkalmazzanak (1127. kán. 2. §). Az ordináriusnak a felmentés megadása előtt, ha az esküvőre nem az ő területén kerül sor, ki kell kérnie a tervezett házasságkötés helye szerinti ordinárius véleményét is.
V.

Ha a IV. pont szerint a házasulandók a kánoni forma alól felmentést kérnek, a lelkipásztor a következőket tartsa szem előtt:

A házasságkötés előtt:

1. A katolikus plébánián kell jelentkezni: itt végzik a jegyesvizsgálatot és a jegyesoktatást.

2. Itt vegyék fel a jegyzőkönyvet a születendő gyermekek katolikus kereszteléséről és neveléséről.

3. Az ordináriushoz küldött felterjesztés tartalmazza:

a) A kérvényt a vegyes vallású házasság engedélyezéséről, ill. a valláskülönbség akadályának felmentéséért és a forma alól való felmentésért. A kérvény a személyi adatokon kívül jelezze azt is, hogy a felek tudatában vannak annak, hogy házasságukat a Katolikus Egyház érvényesnek tekinti; közölje azt is, hogy hol, mikor kötik meg a házasságot; milyen vallási szertartást terveznek.

b) A katolikus fél ígéretéről felvett jegyzőkönyvet.

c) Ezekhez járul a plébános irata, mely a következőket is tartalmazza:

1° mi az a súlyos ok, ami miatt a forma alóli felmentést kérik a felek;

2° mit tett azért, hogy a kánoni forma megtartassék;

3° részt fog-e venni mindkét fél a jegyesoktatáson, amelyen megmagyarázza nekik a katolikus házasság lényeges tulajdonságait és azt, hogy a forma alóli felmentéssel kötött házasság katolikus szempontból érvényes lesz.
12. cikkely

A hívok anyagi hozzájárulásáról (1262. kán.)

Magyarországon a hívők önkéntes hozzájárulás útján vesznek részt az Egyház anyagi szükségleteinek fedezésében. Erre a hozzájárulásra nézve az az irányelv, hogy ez a kereső tagok évi átlagkeresetének egy százaléka (1%) legyen. A megyéspüspökökre tartozik, hogy ennek a hozzájárulásnak a megfizetését az 1262. kán. 2. §-a szerint sürgessék.
13. cikkely

A rendkívüli vagyonkezelésnek számító ügyletekről (1277. kán.)

Az 1277. kánon szerinti rendkívüli vagyonkezelés körébe tartozónak kell tekinteni az alábbi ügyleteket:

a) Örökségek vagy ajándékok elfogadása, amennyiben azokhoz teher vagy meghagyás járul.

b) Kezesség vállalása idegen kötelezettségekért.

c) 100 000 USD értéket meghaladó kölcsön felvétele.

d) Adásvételi vagy megbízási szerződések kötése, ha az egyes szerződésben szereplő érték a 100 000 USD-t meghaladja.

e) Egyházi vagy állami jog szerint elismert intézmények (önálló szervezeti egységek) létesítése, átvétele, megszüntetése vagy átadása.
14. cikkely

Az elidegenítések alsó és felső értékhatáráról (1292. kán. 1. §)

A Püspöki Konferencia úgy rendelkezik, hogy a hivatalos egyházi jogi személyek állandó vagyonához (törzsvagyon) tartozó dolgok elidegenítéséhez az 1292. kán. 1. §-a szerinti hatóság engedélye szükséges, ha a dolog értéke 10 000 USD-nál nagyobb.

Ha a dolog értéke meghaladja az 1 millió USD-t, a fentieken kívül még az Apostoli Szentszék engedélye is szükséges az elidegenítéshez (vö. 1292. kán.

2. §).
15. cikkely

Az egyházi tulajdon bérbeadásáról (1297. kán.)

A bérbeadásról mindig írott szerződést kell kötni. Az ordinárius engedélye szükséges hozzá, ha azok a megyéspüspök fennhatósága alá tartozó egyházi jogi személyek tulajdonában vagy használatában vannak. Egyéb egyházi jogi személyek ingatlanainak bérbeadásához annak az egyházi hatóságnak az engedélyét kell kikérni, mely alá az illető jogi személyek tartoznak. A bérleti szerződések megkötésekor gondosan követni kell a hatályos állami jogszabályokat.
16. cikkely

Az anyakönyvekről (535. kán. 1. §)

A magyarországi egyházmegyékben az egyetemes jogban előírtakon kívül kötelező a bérmáltak plébániai anyakönyvének vezetése is.
17. cikkely

A bérmálandók életkoráról (891. kán.)

A Püspöki Konferenciának az a döntése, hogy lehetőleg ne engedjük 12-14 év előtt a fiatalokat a bérmálás szentségének a vételéhez.
18. cikkely

A házasságkötés saját szertartásáról (1120. kán.)

Jelenleg nem szükséges a jóváhagyott liturgikus könyvektől eltérő új, sajátos házasságkötési szertartás kiadása.
19. cikkely

Egyes ünnepek eltörléséről vagy vasárnapra helyezéséről (1246. kán. 2. §). Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció által 2013. IV. 10-én jóváhagyott (Prot. N. 516/12/L) módosító rendelkezés alapján

1. A korábbi parancsolt ünnepek közül kettő vasárnapra került, mégpedig:

a) Urunk mennybemenetele Húsvét 7. vasárnapjára,

b) Úrnapja a Szentháromság főünnepe utáni vasárnapra.

2. Öt ünnep, úgymint Karácsony (dec. 25.), Újév (jan. 1.), Vízkereszt (jan. 6.), Nagyboldogasszony (aug. 15.) és Mindenszentek (nov. 1.) megmarad eddigi napján mint parancsolt ünnep.

3. Végül három ünnep, nevezetesen Szeplőtelen Fogantatás (dec. 8.), Szent József (márc. 19.) és Szent Péter és Pál apostolok (jún. 29.) nem parancsolt ünnepek.
20. cikkely

Az általános feloldozásról (961. kán. 2. §)

A Magyar Püspöki Kar álláspontja szerint az általános feloldozáshoz szükséges súlyos szükség nálunk gyakorlatilag sohasem fordul elő, tehát az általános feloldozás csak a 961. kán. 1. § 1. szerinti fenyegető halálveszélyben adható meg indokoltan. Ha egész rendkívüli esetben – a halálveszélyen kívül – az általános feloldozás mégis „súlyosan szükségesnek” bizonyulna, arra egyedül a megyéspüspök előzetes megítélése alapján kerülhet sor.